Víz sótalanítása

– Hoznál nekem egy kis vizet? – kérte Lily Maxet a szempilláival csábító módon játszva.

Ennek ellenére Max csak a hátán feküdt és mozdulatlanul élvezte a forró napsütést. Lily kitartóan kérte ismét. Max felpattant és a gyönyörű végtelen tenger felé mutatott.

– Tessék! Csak merülj el benne és annyi vizet kapsz, amennyit csak akarsz.

Majd némi naptejet magára kenve visszatért a kiinduló testhelyzetéhez.

– Max, ivóvízre gondoltam! – tette világosabbá Lily. – Nem ihatok tengervizet. Vagy azt szeretnéd, hogy beteg legyek?

– Nem betegednél meg, csak némi hallucináció, esetleg egy kis agykárosodás történhet. Jobban tennéd, ha nem innál belőle túl sokat – felelte negédes hangon.

Lily érezve, hogy az ügyet elvesztette, felkelt, föltette a kalapját, hogy megvédje magát a hatalmas görög naptól, majd a kioszk felé tartott. Vett magának némi vizet majd visszatért. Max meglátta őt, felkelt és várt. Amikor Lily közelebb ért, Max csalódottan kérdezte:

– Nekem nem hoztál semmit?

Lily hunyorgott:

– Nem látod a Földközi tengert magad előtt? Vegyél belőle annyi vizet, amennyit csak szeretnél! – válaszolta.

– Az nem lenne túl hatékony, tudod – felelte Max eldöntve, hogy újra rátér az egyik kedvenc témájára. – Annak érdekében, hogy tengervizet tudjunk inni, sótalanítani kell, ami nem hatékony. Sok energiát igényel.

– Elnézést, de te a messzi 21. században élsz? Amikor is a víz sótalanítása nem volt energiahatékony? – gúnyolódott Lily. – Napjainkban az emberiség igen nagy része iszik tisztított vagy sótalanított vizet.

Max feltápászkodott szenvedélyes előadásba kezdve. A víz sótalanítása – ahogy kezdte – sokkal drágább eljárás, mint friss vizet nyerni a folyókból vagy talajvízből, esetleg visszanyerni a szennyvízből. Ámbár azért, mert sok ember nem jutott a múltban friss ivóvízhez, a tudósoknak találniuk kellett ivóvizet ott, ahol a legnagyobb bőségben van víz: a tengerekben.

Membránokkal a kutatók régóta tudnak vizet tisztítani. Minden membrán alapvetően egy anyag apró lyukakkal, amiken a nagyobb molekulák nem jutnak át, de a kisebbek igen. Ha a lyukak elég kicsik, a vízmolekulákat még átbocsájtják, de mást már nem. Ez az eljárás lehetővé teszi a mérgező komponensek vízből való eltávolítását is. De mindez egy költséges út a víz sótalanítására.

A vizet felforralni, majd a gőzöket lecsapatni egy másik módszer a sók és egyéb szennyezők eltávolítására. De ez sem volt hatékony.

Lily ivott még egy kis vizet a palackból majd megkérdezte Maxtől, tudja-e hogy az emberi szervezet több mint 70 %-a vízből áll. Max nem értette, hova akar Lily kilyukadni a kérdésével, így egy pillanatra elhallgatott.

Lily elmagyarázta neki, hogy a természet ismét gondoskodott a probléma megoldásáról. Biomimetikus membránok! Emberek, állatok és növények mind sejtekből épülnek fel. Minden sejt külső fala membrán. Ezeknek a különböző állati és növényi sejteknek a membránja tartalmaz egy speciális fehérjét, amit akvaporinnak hívnak.

Az akvaporinoknak köszönhetően a víz gyorsan át tud hatolni a membránon, míg más molekulák nem. Az akvaporinok szelektíven kötődnek a víz molekulákhoz, hogy áteresszék azokat. A víz transzportnak ez egy nagyon hatékony módja, amit kihasználnak a víz sótalanító membránokban, hogy csökkentsék a működési és energia költséget.

Max egyszerre volt szomjas és volt lenyűgözve. Mondott pár bókot Lilynek és egyidejűleg megpróbálta kilopni a palackot Lily kezéből. Lily gyorsabb volt:

– Ha ivóvízre van szükséged, vagy elmész a büféig, hogy vegyél magadnak, vagy elindítod a saját sótalanító üzletedet itt, Kréta gyönyörű szigetén. Világos? – kérdezte.