There is no goodbye

Lily ült a székében, elgondolkodva és egy kicsit szomorúan. Sosem volt jó a búcsúzásban és nem szerette volna, ha az utazásuk véget érne. Max próbálta néhány butácska viccel felvidítani őt. A végén elhatározta, hogy új stratégiába kezd. Elővette a zsebéből a kedvenc tabletjét, kigöngyölte majd bekapcsolta azt. Vigyorgott.

– 5 terabyte fénykép bizonyára fel fog vidítani – mondta.

Lily átnézve Max válla fölött látta magát fagylaltot enni Olaszországban, úszni a görög szigetek között, kóborolni Párizsban, kacsákkal játszani a londoni Hyde parkban, vásárolni Barcelonában és szórakozni Amszterdamban.

– Ez teljes utazás volt – jegyezte meg Lily, mosolyt erőltetve az arcára.

– A graféntől a fotovoltaikáig, az elemektől az üzemagyag cellákig, a strukturális színezéstől a mesterséges fotoszintézisig, a 3D nyomtatástól a gyógyszerekig, a világunk fejlődik és változik. Egyre hatékonyabbá válik, környezetbarátabbá, fenntarthatóbbá. Éppen egy jobb hellyé változik – magyarázta Max.

– Tudod, mit? Te és én részei vagyunk ennek a soha véget nem érő tudományos fejlődésnek. Így – a magam részéről – sosincs viszlát! Van még sok-sok fölfedeznivaló és feltalálnivaló dolog, és én készen állok minderre. És te?