Szerkezeti szín

Max csendesen szenvedett Lilyhez csapódva Barcelona egyik legnépszerűbb bevásárlónegyedében. Másrészről Lily a fellegekben járt. Simítgatta a szöveteket, próbálgatta a színeket és fejben számolgatta a legnagyobb összeget, amit elkölthet.

– Nem gondolod, hogy indulnunk kéne, hogy csináljunk valami sokkal… tudományosabbat? – vetette fel Max fáradtan.

Lily megállt, de nem Max miatt. Lefagyott egy bolt előtt, a kirakatban lévő ruhát bámulva.

– Ez az! – mondta, és berontott az üzletbe.

Max benézett az ablakon és szinte megmerevedett.

– Jaj, ne! – motyogta és Lily után rohant.

Lily egy ruhadarabot dédelgetett, ami leginkább egy pávára emlékeztetett. Max a szemeit a mennyezetre szegezve kérdezte Lilyt, mi lehet olyan különleges abban a ruhadarabban.

– Nos, valami tudományhoz kapcsolódó dolgot szerettél volna, nem? – kérdezett vissza Lily.

Max összezavarodott:

– Nem egészen madárbiológiára gondoltam – sikerült kiböknie.

Lily nevetett:

– Ez itt high-tech strukturális színezés! – javította ki Maxet, kifizetve a ruhát és kilépve a boltból a kezében a ruhával, mint egy nyereménnyel.

Leültek egy szökőkút szélére ahol Max némi magyarázatot kért. Lily azzal kezdte, hogy évszázadokkal ezelőtt Isaac Newton és Robert Hooke sugallta, hogy a pávatollak a struktúrájuk következtében nyerték el a kék és zöld színüket. A felületük morfológiája oly módon töri meg a fényt, hogy színezettnek látjuk, míg a valóságban azok melaninnal barnára pigmentáltak.

– Ebben az esetben a fény hullámként viselkedik – mondta Lily miközben egy kavicsot a szökőkútba dobott.

A kavics kör alakban továbbterjedő hullámokat okozott. Következőnek Lily három kavicsot dobott be együtt. Mindegyikük keltett hullámokat, amik kölcsönhatásba léptek egymással. Bizonyos pontokban a hullámok összeadódtak, erősítve egymást, míg más helyeken a hullámok kioltották egymást.

– Ez az interferencia, ismerem a jelenséget! – kiáltott fel Max.

A ruha anyagának felszíne – éppen úgy, mint a páva tollai – vékony párhuzamos vonalakból áll. A mikrostruktúra különböző szögekben veri vissza a fényt. Ilyen módon különböző színek jelennek meg különböző szögeknél.

– Mondd, kérlek, hogy ezt máshol is alkalmazzák, nem csak ruháknál! – szakította meg Max.

– Ez a magas szabászat! – tiltakozott Lily. – És igen, számos alkalmazás létezik. Ragyogó színt biztosító felületek, valamint a felületi álcázás köszönhető a biomimetikus anyagoknak. Hovatovább… kis visszatükröződésű üvegek… hatékony optikai kapcsolók.

Max megelégedett és egyetértően bólintott.

– Ez a struktúra lehetővé teszi, hogy a fényt nanométer tartományban befolyásoljuk. Ez az, ahogy a biztonsági hologramok is működnek! Gondolj a szuperhatékony fotovoltaikus elemek tükröződést gátló felületeire! Vagy gondolj csak a chipekre, az optikai chipek fényt használnak elektromosság helyett. Ezek gyorsabban dolgozzák fel az adatokat – vonta le Lily a következtetést.

– Tudod, mit? Ezek után már nem tartom olyan szörnyűnek a páva ruhát – mondta Max vidáman, bókot próbálva adni.

Lily fenyegetően nézett rá, de nem bírta megállni, hogy hozzá ne tegye, nem csupán a pávák rendelkeznek ezzel a sajátsággal. Pillangók, másfajta madarak, úgymint méhfaló gyurgyalagok és arapapagájok is hasonló struktúrával bírnak. Mindennek a végén felpattant, kijelentve, hogy elérkezett az idő további boltozásra.